Most szombaton végre voltunk Madridban! Furcsa ezt mondani, mikor alapvetően Madridban vagyunk, de igazából ez egy nagy átverés. Madrid külvárosának a külvárosában lakunk. Szép, meg nyugodt, de kicsit kiesünk egy nagyváros lüktető forgatagából. Szóóóval, nagyon szuper hely! Végre sok-sok ember, kávézók, boltok, piacok egymás hegyén-hátán, kicsiny utcák, szép házak, souvenirek, menő, spanyolt oktató bikás póló:). Az utcatáblák gyönyörűek! Elképesztőek (ahogy Sz. Á. mondaná:))! Madridot más néven a „parkok városának” is hívják, nem véletlenül: ahogy elhagyjuk az egyik parkot, már egy másikba vagyunk. Voltunk a Plaza Mayor névre hallgató, meglepő módon nagyméretű téren. Ott aztán minden van. Tömeg, Spongya Bob, Csizmás a Kandúr, Elvis, Mickie egér, meg egy furcsa csattogó kecske. Az utolsót nem is értem… Ráadásul nem volt túl kedves, kicsit leszidta Zsófit, mikor lefotózta, de nem fizetett érte. Jah és nagy hír: Elvis és a kandúr haverok!:) Még nincs olyan jó idő, úgyhogy a nagy sétálástól, és a nézelődéstől kicsit átfagytunk, úgyhogy a nap végén bemenekültünk egy forró csokizó helyre, ahol megkóstoltuk életünk első churrosát. Tipikus spanyol kaja. Görbe pálcika alakú, lángosra emlékeztető ízű, és a csokiba kell mártogatni.